A Szcientológia önkéntes lelkészeket kitüntették egy október 17-i ünnepségen, amiért részt vettek Tajvan újjáélesztésében az elmúlt 50 év legsúlyosabb tájfunja után. Mei Tsu Lee, a tajvani Szcientológia Egyházat képviseletében átvette a díjat a Fiatal Önkéntesek Szövetségétől és a kaohsziungi városi tanácstól. A rendezvényen sok más csoportot és személyt is elismertek.

A Morakot tájfun tavaly augusztusban csapott le Tajvan déli részén, több mint 600 ember halálát és kb. 1,5 milliárd dollár kárt okozva. Több mint 2,7 méternyi eső öntötte el a szigetet, rekord áradást okozva, és a földcsuszamlások egész falvakat borítottak el.

Annak ellenére, hogy több mint 20 ezer katonát hívtak be a katasztrófa enyhítésére, az önkéntes közösség nélkül az ország nem tudott volna megbirkózni azzal a problémával, amit 7000, otthonát veszített ember jelentett, valamint az a hatalmas romeltakarító művelet, amelyre azért volt szükség, hogy helyreállítsák a sziget normális működését.

A Szcientológia önkéntes lelkészek szembetűnő sárga pólója hamarosan örömmel üdvözölt látvány lett a tájfunt követő napokban. A szcientológusok segítettek elosztani az élelmet, a vizet és a felszereléseket, és nekiláttak, hogy segítsenek a falvakból eltakarítani a felgyülemlett sárhegyeket, amelyek mindenhol ott voltak.

De a Szcientológia asszisztok – ez a szellemi elsősegély – volt a Szcientológia önkéntes lelkészek legértékesebb hozzájárulása a rendteremtési munkálatokhoz. – Az asszisztokat L. Ron Hubbard fejlesztette ki, és a szellemi-lelki tényezőket lehet velük orvosolni, amikor valakit stressz, trauma, betegség vagy sérülés ér.

„Képtelen voltam elaludni” – mondta egy nő, aki átélte a vihart. Az assziszt azonnali megkönnyebbülést hozott neki. „A fásultság érzése elmúlt és most már tudok aludni.”

„Köszönöm, hogy segítettek visszahozni a mosolyt az arcomra” – mondta valaki, akinek egy assziszttal segítettek. – „A nyomás elmúlt.” Ő is meg akarta tanulni a technikákat, hogy segíthessen a családjának és a szomszédoknak.

Egy 64 éves asszonynak, akinek a banánfáit szó szerint elmosta a víz, a tájfun szemmel láthatóan mindenét lerombolta. Egészen kétségbe esett, és folyton azon aggódott, hogy ezután hogyan tudnak tovább élni a lányával. – De az assziszt után minden másnak látszott: a hölgy nyugodt volt, majdhogynem optimista, és elkezdte tervezni a jövőt.

Az önkéntes lelkészek nem csak Morakot áldozatait látták el, hanem asszisztokat adtak a hadsereg tagjainak is, akik a katasztrófa után ott dolgoztak. Az egyik katonára olyan mély benyomást tett az assziszt után tapasztalt változás, hogy ő is meg akarta tanulni az asszisztokat, ezért arra kérte az önkéntes lelkészeket, hogy tanítsák meg neki, hogyan kell asszisztot adni. „Igazán szerencsésnek érzem magam, hogy segítséget kaptam ebben a katasztrófában. Soha nem volt még részem ennél fontosabb tevékenységben. Most még többet szeretnék tenni.”