A szeptember 30-i földrengést követő napon Szcientológia önkéntes lelkészek érkeztek Ausztráliából Indonéziába. A földrengésnek ezernél is több halálos áldozata volt, és félmillióan váltak hajléktalanná.

A katasztrófa nem újdonság az ausztrál Szcientológia önkéntes lelkészek számára, akik Padangba utaztak, 45 kilométernyire a 7,9-es erősségű földrengés epicentrumától. Ők a 2004-es Indiai-óceáni szökőár, a 2007-es yogyakartai tornádó és a 2007-es jávai földrengés veteránjai. De még számukra is kihívást jelentett az a hatalmas pusztítás, amellyel találkoztak.

Íme a beszámoló az első napjukról:

Padangban (a 7,9-es erősségű földrengés epicentrumától 45 kilométerre) a kínai negyedben kezdtek, amely a földrengés hatására romhalmazzá változott. Itt egy orvosi sátorban a Szcientológia önkéntes lelkészek megmutatták az orvosoknak és ápolóknak, hogyan tudnak Szcientológia asszisztokat adni, és átadtak nekik oktatófüzeteket is. Az assziszt eljárásokat L. Ron Hubbard fejlesztette ki, és a szellemi-lelki tényezőket lehet velük orvosolni, amikor valakit stressz, trauma, betegség vagy sérülés ér.

Egy ápoló ezt kérdezte: „Tehát enyhülést tudnak nyújtani drogok és gyógyszerek nélkül? Erre nagy szükség van. Ezt mindegyikünknek ismernie kell.”

Egy kínai templom menedékként szolgált azoknak, akiknek az otthona elpusztult. Az önkéntesek találkoztak egy orvosi rendelő vezetőjével, aki áthelyezte a működését a templom kosárlabdapályájára, miután a földrengés lerombolta a rendelőjét. Mivel nem tudta ellátni azt a rengeteg embert, aki segítségért érkezett a templomba, ezért az önkéntes lelkészek munkához láttak. Asztalokat állítottak fel, hogy Szcientológia asszisztokat adjanak, valamint székeket, hogy a többiek le tudjanak ülni, amíg a sorukra várnak.

Ahogy az emberek kapták az asszisztokat, és a fizikai és érzelmi megkönnyebbülés híre elterjedt, a sorok egyre hosszabbak lettek. Az önkéntesek elhatározták, hogy kiképezik a várakozókat, hogy tudjanak egymásnak asszisztot adni. Miután a Szcientológia önkéntes lelkészek ezen a helyszínen teljesítették a feladatukat, továbbmentek, hogy egy olyan kórházat keressenek, ahol segíthetnek.

Ahogy áthaladtak a városon, látták a földrengés hátborzongató következményeit. Egy háromemeletes épület rádőlt a szomszéd házra. Egy másik épület érintetlennek látszott, amíg észre nem vették, hogy az egyik fala teljesen hiányzik. Az egyik ház összes szobájába be lehetett látni – a korábban ott lakó család már el is hagyta.

Az első kórház, amit találtak, teljesen megsemmisült. A következő, amely egy magánkórház volt, az épület sérülései ellenére még mindig működött. A lépcsőn egy nő ült, gyermekét az ölében tartva, és folyamatosan sírt – a bátyja bent haldoklott, mert a nőnek nem volt 125 ezer rúpiája, hogy kifizesse számára a vért a vérbankból. Az önkéntes lelkészek kifizették a vért – 15 dollárral megmentettek egy életet.

Néhány önkéntes ezután bement a kórtermekbe, és elkezdett Szcientológia asszisztokat adni a sérült pácienseknek, mások pedig elmagyarázták az eljárást az ápolóknak, és megtanították őket asszisztokat adni.

Egy férfi, akinek a lába teljesen érzéketlen volt, kapott egy asszisztot. A végén újra érzett a lábával, és széles mosolya tanúsította, hogy elmúlt az a fájdalom is, ami a teste többi részét gyötörte.

Egy másik férfi lábát beton zúzta össze – a térdétől a lábfejéig tucatnyi törést szenvedett. Az orvosok fém rudakat helyeztek a lábába. A frissen bekötött sebekből vér szivárgott, és a férfi vonaglott a fájdalomtól. Mire az assziszt véget ért, megnyugodott, és mosolyogva mondta: „Jól érzem magam... jól érzem magam.”

Egy másik férfi, akinek az egész teste tele volt sérülésekkel, annyira sokkos állapotban volt, hogy semmire sem reagált – úgy tűnt, hogy egyáltalán nem hall és nem tud beszélni. A Szcientológia önkéntes lelkész elmutogatta neki, hogy mit fog csinálni, majd elkezdte az asszisztot. Először úgy tűnt, hogy a férfi nem érzékel semmit, de aztán fokozatosan elkezdett reagálni, és a végén mosolygott.

Ahogy a Szcientológia önkéntes lelkészek első padangi napja a végéhez közeledett, találkoztak az indonéz Vöröskereszt egyik csapatával, akik lefoglaltak egy plusz hotelszobát. Itt egy vödör szolgált zuhanyként a hosszú, forró és koszos nap végén, amit soha nem fognak elfelejteni.

II. rész