Egy csapatnyi ausztrál önkéntes lelkész segít Szamoának segít talpra állni, miután szökőár sújtotta 2009. szeptember 29-én.

„A Szcientológia asszisztjaink jelentik azt a »szellemi elsősegélyt«, amire egy katasztrófa után az embereknek szükségük van,” mondta Mathew Andrews, a Szcientológia önkéntes lelkészek dél-csendes-óceáni túrájának vezetője, aki az önkéntes lelkészek katasztrófaelhárítási munkálatait szervezi.

Egy ausztrál Szcientológia önkéntes lelkész csapat segít Szamoán a helyreállítási munkálatokban. A katasztrófa szeptember 29-én kedden, a reggeli órákban következett be a szigeten. A szökőár egész falvakat sodort ki a tengerre, és a halálos áldozatok száma legalább 140 volt.

Kedd reggel 6.48-kor egy 8-as erősségű földrengés riasztotta fel Szamoa lakóit. Tíz perccel később megérkezett a szökőár, és mindent letarolt, ami az útjába került.

Amint meghallották a hírt, Sydney-ből szcientológusok repültek a katasztrófasújtotta szigetre. A helyszínre érve csatlakoztak egy csapat szamoaihoz, akik még 2008-ban képződtek ki önkéntes lelkésznek, amikor a Szcientológia önkéntes lelkészek csendes-óceáni Jóakarat Túrája ott járt a szigeten. A helyi erőkkel együtt dolgozva segítenek a katasztrófa óta szükségtáborokban élő több ezer helyi lakos alapvető szükségleteinek kielégítésében.

A Szcientológia önkéntes lelkészek felállították sárga sátrukat, és ez lett a katasztrófakezelő központjuk. A táborokban és a sziget falvaiban Szcientológia asszisztokat adnak. Ezek az egyszerű eljárások, amelyeket a Szcientológia Alapítója, L. Ron Hubbard fejlesztett ki, segítenek az embereknek rendbe jönni a trauma, a betegségek és a sérülések lelki-érzelmi hatásai után.

„A Szcientológia assziszt valójában »lelki elsősegély«, amelyre az embereknek nagy szükségük van a katasztrófákat követően – mondta Mathew Andrews, a Szcientológia önkéntes lelkészek csendes-óceáni Jóakarat Túrájának vezetője, aki a szamoai önkéntes lelkészek katasztrófakezelő tevékenységeit koordinálja. – „A szomorúságtól és szenvedéstől megviselt emberek, akik eddig a tragédián rögzültek, most kifelé fordulnak, felderülnek, és ismét elkezdik a jövőt tervezni. Segítettünk egy olyan embernek, akinek nagy fájdalmai voltak, és alig tudott járni. Ma találkoztunk vele a városban. Mosolygott, és minden nehézség nélkül tudott járni. Amikor meglátott, odajött hozzám, és hálásan megszorította a kezemet.”